Szerda:
A szerdai nap egy
nevetéssel és vidámsággal teli nap az iskolában. A témák közös sztorigyártás,
nonverbális kommunikáció, jó kommunikáció alapjai, értő hallgatás, projektmunka.
Mulatságra okot főként az utolsó, drámapedagógiai rész kap, egy történetet kell
két csoportra osztva előadni, majd a lassított és gyorsított változatát is.
Közben a másik,
háromfős romániai csapat tart előadást az iskolájukról, hagyományaikról. Náluk
a kis gyermeklétszám miatt az összevont osztályok jelentenek kihívást.
Tudtuk, hogy délutánra
esőt jósoltak, de van „hova húzódnunk”, - a magyar és a görög
kolléganővel az Akadémia megtekintésére foglaltunk jegyet. Komótosan pizzát
ebédelünk, míg elérkezik a várva várt időpont. Szakad az eső akkor is, amikor
bejutunk az épületbe. Számomra hittan tanárként az Akadémián és az egész
városban nem csak a Dávid szobor érdekes, hanem a vallásos gótikus és
reneszánsz művészet megannyi csodálatos műalkotása is. Szociológusként pedig a
firenzei mindennapokat ábrázoló festmények és szobrok ragadják meg a
figyelmemet, melyek nagyon sok gyengédséget és szeretetet árulnak el a régi
korokról. Lenyűgöző az Akadémia számomra.
Hazafelé kávézunk még egyet a görög lánnyal,
majd a Dóm múzeumának összevont belépőjegyével a keresztelő kápolnát tekintem
meg, - ide is mintegy behúzódva az eső elől. Ez is lélegzetelállító. Főleg a
mennyezeten lévő Pantokrátor ikon-mozaik ragadja meg a figyelmemet.
