Péntek

Pénteken az iskolában a fő téma az órákon a kreativitás. Kapunk hozzá színes példákat, érdekes feladatokat, mint például a kreatív rajzolás, versírás. Ma a magyar kolléganőnk, Timi tart előadást, megismerhetjük a szegedi Karolina hagyományait és tanítási modelljét, melynek gyermekösszetétele nagyban eltér az én iskolámétól. A holland kolléganők tartanak még prezentációt, elmondásuk szerint náluk kiegyensúlyozott az oktatásban minden, sikeresen boldogulnak a bevándorló diákok is. Így több kolléga viccesen megjegyzi főleg Európa keletebbi csücskeiből, hogy szívesen elmenne hozzájuk. Különleges vidámság és egyben egy kis meghatódottság, címcserék, póló aláírások lengik körül a napot, ez az utolsó napunk együtt az iskolában. A tanúsítványok átadásával fejezzük be a kurzust.

Délután gyorsan megebédelek.

 Egy percet sem akarok vesztegetni, rohanok a Dóm Múzeumába, hátha még beengednek. Nagy csodálkozásomra a pénztárnál azt mondják, hogy nyugodtan menjek be, s a jegyautomata is beenged. Nagyon tetszik ez a múzeum, kiállítási anyagában és különleges belső felépítésének köszönhetően nyugodtan elfér Firenze legnagyobb múzeumai között. Gyönyörködöm a szobrokban, domborművekben, dómajtóban. 

S végre megcsodálhatom Michelangelo Piétáját! Amikor ott vagyok, kora délután a restaurátorok éppen nem dolgoznak. A teremőr azt mondja, hogy nem szokták bejelenteni előre, hogy mikor vannak ott. A szobor egy üveggel körülvett helyen van, körbevéve a mesterek székeivel, szerszámaival. 

A múzeum teraszáról szép látvány nyílik a dóm kupolájára is. Míg bent vagyok a múzeumban, megint megúszok egy késő őszi tavaszias záport. Az esőtől ragyog mindenen a késő délutáni nap fényében, amikor kijutok, s neki indulok tovább a városnak.

A Szentháromság hídon, a Ponte Sante Trinita-n megyek át az Arno folyón, célom a Basilica di Santo Spirito. 

A túloldalt kicsit nyugodtabb a város, talán többen vannak a járókelők között a helybéliek. Kedvesen igazítanak el, ha kérdezek. A Santo Spirito-ban nem szabad fényképezni, lehet viszont képeslapokat vásárolni, melyek között a templom képei is szerepelnek. Ámulatba ejtő a baldachinos oltár. S erről csak készítek egy képet lopva, éjszakai üzemmódba kapcsolva és letámasztva egy padra a gépemet. 

A templomból kijövet már sötétedik. Hangulatos éttermek között indulok el megkeresni a Pitti palotát. Szerencsére még nyitva van, hosszabbított nyitva tartással, így meg tudom csodálni szépséges kiállításait, termeit. A kertből viszont már csak a szökőkutat láthatom. Sok csodálatos remekmű, sok alkotás. Betekinthetek az újkori és a modern firenzei festészetbe is a reneszánsz és a középkor mellett.

Hazafelé a vendéglátóm javaslatára a Tornabuoni utcán megyek, mivel nem csak a leghíresebb üzletekkel van tele, hanem már az is különleges karácsonyi fényekben pompázik. Bár nem vagyok potenciális vásárlójelölt mégis kedvesen fogadnak a Gucci boltban, ahol a valódi vevők jelentős része ázsiai (japán, koreai) turista.

Mások a szokások. Vendéglátóm is azzal fogad hazaérve, hogy ők már feldíszítették a lakást a bejárónőjével karácsonyra. Örülök, hogy-e téren is bepillantást tehetek az olasz hagyományokba, amire hatottak minden bizonnyal az amerikaiak is.

Csütörtök

Csütörtökön is esősen indul a reggel. 

Nagy izgalommal lépkedek az iskola felé, mert ma én és a spanyol kolléganő tartunk előadást. Kritikus gondolkodás definíciója és példái a mai tematika. Ehhez kapcsolódóan a kérdések és állítások fontossága a gondolkodásban és a kommunikációban. Páros munkában sok feladatot, példát kapunk megoldásra a kritikus gondolkodás fejlesztéséhez. A kérdések és állítások kapcsán kapcsolódunk a helyi művészettörténethez, Boticelli Primavera című festményével a középpontban. A prezentációmat az iskoláról a többiek érdeklődve hallgatják, egy-egy téma megindítja, elgondolkodtatja őket, kérdeznek. Például a holland kolléganőket nagyon érdekli a roma tanulók helyzete. Először készültem Erasmusra ilyennel, s meglepődve tapasztaltam, hogy vannak olyan tapasztaltabb (dörzsöltebb) csoporttársak, akiknél ez egyben kis országimázs reklám is. Az én előadásom némileg más, inkább demográfiai, szociológiai jellegű. Lehet, hogy ennek is köszönhető a közös gondolkodás, érdeklődés.

 Délután alapvetően napos az idő, ugyanakkor olykor hírtelen elered az eső, mintha nem is ősz, hanem tavasz lenne. A velejárója festőien szép égbolt és felhők. Ezúttal egy hármas kis csoportban vesszük nyakunkba a várost. Én, az egyik román lány, aki törten beszéli a magyart, valamint a görög kolléganő. Előtte még visszakísérjük a román lány kolléganőjét a hoteljükbe, mert ő nem érzi jól magát, ezért nem négyen megyünk. A görög lány is itt lakik. Miközben várok rájuk, a hotel emeleti nappalijának az ablakából csodálatos kilátás nyílik a nap sütötte esőfelhőkre és a város házaira, kupoláira. Fényképezek. 

A mai úti célunk, az Uffici Galéria, de egy kis kerülővel megyünk oda. A Ponte alle Grazie-n kelünk át, majd a Ponte Vecchio felé vesszük utunkat, így érjük el az Uffici képtárat. Gyönyörű látványban van részünk hol a felhők fölött hol alatt kikandikáló nap késő november délutáni fényében. A város többi részéhez híven a Ponte Vecchio is már karácsonyi fényekben ragyog. A fényviszonyoknak megfelelően a magas vízállású Arno folyó hol haragosnak látszik, hol elsimul, nyugodt.

 A galéria termeiből is különösen szép kilátás nyílik a városra, a hídjaira. 

A képtárban a művészeti remekművek sokasága vár ránk. Megtaláljuk a híres Boticelli képet is. 

A látogatás vége felé sietve búcsúzom el társaimtól, el szeretném csípni nyitva a Dómnak a múzeumát, mert lejáróban a 3 napos belépőm, s szeretném látni hogyan restaurálják Michalangello Piétáját. Amikor visszaérek, nagyon csalódott vagyok. A múzeum korábban zár ezen a délutánon, s csak reménykedni tudok, hogy másnap még elfogadják a belépőjegyemet. Szomorúságomon enyhíti, hogy persze a Dóm körül újra ráakadok a társaimra, s egy kávéházban vigasztalódunk.