Csütörtökön is esősen
indul a reggel.
Nagy izgalommal lépkedek az iskola felé, mert ma én és a
spanyol kolléganő tartunk előadást. Kritikus gondolkodás definíciója és példái
a mai tematika. Ehhez kapcsolódóan a kérdések és állítások fontossága a
gondolkodásban és a kommunikációban. Páros munkában sok feladatot, példát
kapunk megoldásra a kritikus gondolkodás fejlesztéséhez. A kérdések és
állítások kapcsán kapcsolódunk a helyi művészettörténethez, Boticelli Primavera
című festményével a középpontban. A prezentációmat az iskoláról a többiek
érdeklődve hallgatják, egy-egy téma megindítja, elgondolkodtatja őket,
kérdeznek. Például a holland kolléganőket nagyon érdekli a roma tanulók
helyzete. Először készültem Erasmusra ilyennel, s meglepődve tapasztaltam, hogy
vannak olyan tapasztaltabb (dörzsöltebb) csoporttársak, akiknél ez egyben kis
országimázs reklám is. Az én előadásom némileg más, inkább demográfiai,
szociológiai jellegű. Lehet, hogy ennek is köszönhető a közös gondolkodás,
érdeklődés.
Délután alapvetően napos az idő, ugyanakkor
olykor hírtelen elered az eső, mintha nem is ősz, hanem tavasz lenne. A
velejárója festőien szép égbolt és felhők. Ezúttal egy hármas kis csoportban
vesszük nyakunkba a várost. Én, az egyik román lány, aki törten beszéli a magyart,
valamint a görög kolléganő. Előtte még visszakísérjük a román lány kolléganőjét
a hoteljükbe, mert ő nem érzi jól magát, ezért nem négyen megyünk. A görög lány
is itt lakik. Miközben várok rájuk, a hotel emeleti nappalijának az ablakából
csodálatos kilátás nyílik a nap sütötte esőfelhőkre és a város házaira,
kupoláira. Fényképezek.
A mai úti célunk, az Uffici Galéria, de egy kis
kerülővel megyünk oda. A Ponte alle Grazie-n kelünk át, majd a Ponte Vecchio
felé vesszük utunkat, így érjük el az Uffici képtárat. Gyönyörű látványban van
részünk hol a felhők fölött hol alatt kikandikáló nap késő november délutáni
fényében. A város többi részéhez híven a Ponte Vecchio is már karácsonyi
fényekben ragyog. A fényviszonyoknak megfelelően a magas vízállású Arno folyó hol
haragosnak látszik, hol elsimul, nyugodt.
A galéria termeiből is különösen szép
kilátás nyílik a városra, a hídjaira.
A képtárban a művészeti remekművek
sokasága vár ránk. Megtaláljuk a híres Boticelli képet is.
A
látogatás vége felé sietve búcsúzom el társaimtól, el szeretném csípni nyitva a
Dómnak a múzeumát, mert lejáróban a 3 napos belépőm, s szeretném látni hogyan
restaurálják Michalangello Piétáját. Amikor visszaérek, nagyon csalódott
vagyok. A múzeum korábban zár ezen a délutánon, s csak reménykedni tudok, hogy
másnap még elfogadják a belépőjegyemet. Szomorúságomon enyhíti, hogy persze a
Dóm körül újra ráakadok a társaimra, s egy kávéházban vigasztalódunk.
