Hétfő:
Izgulva érkezem meg
hétfő reggel az iskolába. Nem ismerek senkit, de az email listán láttam, hogy
magyar származású, illetve magyar csoporttársunk is lesz. Az izgalmam itt is
szertefoszlik, mivel tanárunk közvetlen, jól érthetően beszél angolul és az
újdonsült csoporttársak is nagyon kedvesek. 1 spanyol, 1 görög, 1 török, 5
román, 2 holland kolléganő és 2 török kolléga van a csoportban, de a magyar
hölgy még nem érkezett meg. Senki nem tud semmit róla, hogy miért késik,
viszont már nagyon várjuk. A román hölgyek egyikéről kiderül, hogy romániai
magyar tanítónő, s egy másik fiatal román kolléganő is szívesen beszél felmenői
és nyitottsága miatt magyarul. Jó érzés, hogy néha tudunk velünk az
anyanyelvünkön is beszélgetni, csoportmunkát végezni. Végül megérkezik a magyar
hölgy is, kiderül, hogy ő vonattal jött, de problémája akadt a közlekedéssel.
Az is hamar kiderül,
hogy eléggé különböző szinten vannak a csoporttagok angolból. Vannak angol nyelvtanárok
is, ugyanakkor azok, akik kevésbé beszélnek angolul egy helyről többedmagukkal
érkeztek, így van állandó segítségük. A tanárunk végtelen empátiával és jó
szervezőkészséggel rendelkezik. Így mindig úgy sikerül minket a hét folyamán
csoportba osztania, hogy senki se érezze magát nyelvtudása miatt kellemetlenül.
A csoporttársak is toleránsak egymás iránt, ahogy ezt a spanyol hölgy is
méltatta az utolsó együtt töltött, kirándulós napon. Vidámság, nyitottság, jó
együttműködés, sok nevetés jellemzi a csoportot a kezdetektől fogva. Igazán
szerencsésnek mondhatom magam, hogy ide kerültem.
A kurzusunk címe „The 4
C-s”. Kommunikáció, Kollaboráció, Kreativitás és Kritikus gondolkodás angol
mozaikszavaiból. (Magyarul így akár nevezhetnénk 4 K-nak is). Az
alapkészségeket elsajátítására épül, a 21. század tanulási képességeit szeretné
szintetizálni tanulóközpontú módszerekkel.
Az első nap a
definíciókkal és a 21. századi tanulási képességekkel ismerkedünk meg. Saját
országáról és iskolájáról a görög kolléganő tart előadást, akinek az iskolájába
migráns gyermekek is tanulnak, és hasonló problémákkal küzdenek a pedagógusok a
túlzott mobiltelefon használat és játékfüggőségek terén a gyerekek érintettsége
kapcsán, mint török és magyar kollégáik. Ezután a két egy iskolából érkezett
romániai fiatal kolléganő tart az ottani örömökről, hagyományokról és
nehézségekről prezentációt.
Délután a görög
kolléganővel vesszük nyakunkba a várost. Első találkozásunk ekkor történik a
Dómmal. Végül felfedezzük a Dóm körüli utcákat, nézegetjük az éttermeket,
boltokat. Nem csak a bőrdíszmű boltok különlegesek számunkra, hanem a helyi
papír és fa termékeket forgalmazó apróbb művészeti boltok is. Rájövünk arra,
hogy a város milyen sokszínű. Minden utca más, itt is ott is egy-egy apró
terecskébe torkollik az út. Minden napszakban különbözik az egyes utcák
kinézete és hangulata is. Az emberek barátságosak, nyitottak, sokfélék. A Dóm
körül több a turista, kevesebb a helybeli.
November van, korán
sötétedik, vannak olyanok múzeumok, amik korán zárnak. Viszont így minden este
gyönyörködhetünk a város esti kivilágításában. Illetve hiába, hogy még nincs
Advent első vasárnapja sem, de a legtöbb helyen már kigyulladtak az utcákban a
karácsonyi fények.
